
A Kinezio-Taping technika Dr. Kenzo Kase nevéhez fűződik, aki a 70-es évek elején egy új tape anyag fejlesztésébe kezdett. Célja az volt, hogy kihasználja a test saját öngyógyító folyamatait. A régebbről már ismert mechanikus, klasszikus - tape szalag merevségéből kifolyólag csak stabilizálásra szolgál, azaz védi az ízületeket és izmokat, funkcionális immobilizációt alakít ki. Azonban épp a merevsége miatt keringési zavarokhoz vezethet. Az új kinezio-Tape szalag megalkotásával elérhetővé vált a keringés támogatása, az öngyógyító folyamatok aktiválása és a mozgástartomány növelése is. A probléma típusa azonban befolyásolja, hogy melyik szalagot alkalmazzuk a kliensünknél.
A kinezio-Tape egy speciális ragasztóanyagot tartalmaz, mely sinusz hullámokban van elhelyezve az anyagon, lég-és nedvesség áteresztő képességű, bőrbarát szalag. Vastagsága, súlya és nyúlási képessége (ca.30-40%) hasonló, mint a bőré. Több napon keresztül, de a kár több hétig is hordható (szintén 24 órás terápiaként).
Gyógyító hatása abban rejlik, hogy milyen módón és milyen technikával helyezzük az érintett területre, illetve hogy mit szeretnénk eléri felragasztásával.
Felhelyezés technikájától függően lehet: izomerősítő-, izomlazító- és fájdalomcsillapító hatású, javítja a mikrocirkulációt, a lymphatikus rendszert - és az endogén analgetikus rendszert aktivizálja, támogatja az ízületi funkciót, valamint a belső szerveket is pozitívan befolyásolja. Legnagyobb hatását a felhelyezés utáni 3-5 napon fejti ki.
A kinesio-tape kezelésnél izom-, ligamentum-, fascia-, korrektura-, lymph-, ín-, és funkcionális technikákat alkalmazunk, attól függően, hogy nyújtatni, erősíteni, fájdalmat csökkenteni, keringést fokozni, ízületet támogatni, vagy mozgástartományt növelni szeretnénk.
Indikációs területei igen sokrétű lehet, így prophylaxis (megelőzés), fájdalomterápia, sportfizioterápia, postoperatív terápia (műtét utáni), ortopédiai elváltozások, lymphologia (nyiroktan), neurológia (ideggyógyászat), belgyógyászat, nő-és gyermekgyógyászat.
Remekül alkalmazható önálló- és kiegészítő terápiaként is.