A propriceptorok, olyan receptorok amelyek az izmok összehúzódását, megnyúlását, az ízületek helyzetét érzékelik.

A propriocepció: az ízület tokjában, illetve szalagjaiban található proprioceptorok a proprioceptív reflexív receptorai. Ez a reflexív védi meg az izmokat a rájuk ható erőktől, a külső vongálódásoktól (sérülésektől), valamint egy-egy meghatározott testtartásban biztosítja az izmok hosszának, illetve az ízületek helyzetének állandóságát (biztosítják az ízület stabilitását).

Azért van szükség erre, hogy megtudjuk őrizni testi épségünket a mindennapi életben: például felmosott kövön megcsúszva megtudjuk tartani egyensúlyunkat, vagy buszon hirtelen fékezésnél ne essünk el, stb. A fiataloknak ez igen könnyen kivédhető szituációnak tűnik, de az idősek számára nagyon sok veszélyt is rejthet magában.

Időseknél, azért van erre szükség, ugyanis egy esés következménye lehet törés, ficam, rándulás, amik akadályozhatják a mindennapi önellátást, így csökken a mozgás, ezért romlik a keringés, ezek további mozgásbeszűküléshez vezetnek. Fontos, hogy ezt a kört megtörjük, visszaadjuk a mozgás örömét és biztonságát. Ami viszont a legfontosabb, hogy megelőzzük ezeket az eséseket. Megfelelő egyensúlyfejlesztő, kooordináció javító és helyzetérézkelést segítő gyakorlatokkal felkészítjük a szervezetet a legváratlanabb helyzetekre is.

Gyors, dinamikus, lendületes világunkban, a sportban is egyre nő az igény (kényszer) a minél kimagaslóbb eredmények elérésére. Ebben a teljesítmény kényszerben a szervezet minden érzékszervére és érzékelő sejtféleségére (receptorokra) szüksége van ahhoz, hogy a maximumot kihozza magából lehetőleg sérülés nélkül. A különböző sportok közvetítése alatt számos esetben lehettünk szemtanúi térd, boka és egyéb ízületi ficamoknak amikhez nagyon komoly szalag és ín szakadások esetleg törések társulnak. Ezen sérülések száma, vagy legalább is a sérülés mértéke csökkenthető, ha a szervezet megfelelő izomkontroll segítségével megtudja akadályozni az ízület extrém mértékű kitérését. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha tréningeztetjük az izmokat a minél gyorsabb reakcióra és a receptorokat a veszélyhelyzet felismerésére. Ezt pedig a proprioceptív tréninggel tudjuk a legtökéletesebben megvalósítani.

Ez az automatikusan működő rendszer a születéstől kezdve fokozatosan fejlődik és optimális körülmények között (megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás inger hatására) felnőtt korra tökéletesen kialakul. Ehhez az szükséges, hogy az izmok összehangolt működését, egyszerre, egyidőben igénybevevő gyakorlatokat végeztessünk. Az instabil eszközök használata pontosan ezt a fajta összetett izommunkát fogja igényelni. Ezen eszközökkel gyakorlatközben olyan labilis testhelyzetet biztosítunk, mely az egyensúly és a testpozíció aktív és tudatos megtartásra kényszeríti a mozgást végző személyt. Ez a tréning fajta, kiválóan alkalmazható mind a prevencióban (megelőzés), mind a rehabilitációban.